A szűrés az akvárium lelke. A halak, és úgy általában a víziállatok különösen érzékenyek a környezetükre. Ha belegondolunk, hogy ugyanabban a vízben élik az életüket, amibe ürítenek, nem meglepő, hogy a tisztaság egy ennyire fontos kérdés. És itt elsősorban nem a fizikai szennyeződések hiánya a lényeg, hanem a láthatatlan, de annál mérgezőbb bomlástermékeké.

A fizikai szennyeződések

Az akvárium alján felgyűlő kosz, másnéven mulm a szennyeződések kézzelfogható részét jelentik. Bár valóban lehetséges "kézimunkával" eltávolítani, hosszú távon nem működőképes csak erre hagyatkozni. Az aljatporszívózás pepecs, időrabló munka, és az akvárium látványát is meglehetősen szétzilálja. Ráadásul nem is mindenhol lehetséges, egy sűrű növényzetet egyszerűen ripityomra törünk matatás közben, de már a növényes talajok is sérülhetnek tőle. A megoldás a mechanikai szűrés, azaz egy olyan szűrő, ami elég erős áramlást képes létrehozni, hogy a koszokat összegyűjtse és azok ne a talajban kössenek ki. Ez nem csak az akvárium esztétikája miatt fontos. A halürülék és a növényi maradványok még bőven bomlásban vannak, és többek között mérgező nitrogénvegyületek szabadulnak fel belőlük. Ha a mulmot hagyjuk felhalmozódni, akár a halaknál is nagyobb ammóniatermelővé válhat.

A főellenség

Az akvarisztika főellensége az ammónia. Alapvetően bomló fehérjékből származik, azaz főleg állati eredetű forrásból. Ez lehet túletetett, a vízben bomló haltáp, de maga a halürülék vagy egy bomló haltetem is. A növények szervezete sokkal kevesebb fehérjéből épül fel, így a bomlásuk során ammónia is csak visszafogottan szabadul fel, azonban tömeges növénypusztulásnál ez is jelentős lehet. Az ammónia pedig mérgező a halaknak és az algásodás egyik fő felelőse, ezért fontos, hogy megismerjük a tulajdonságait és az eltüntetésére adott lehetőségeket.

Az ammónia Színtelen, vízben oldott gáz. Egy látszólag teljesen tiszta vízben is jelen lehet nagy mennyiségben is. Könnyű arra a következtetésre jutni, hogy elég csak kicserélni a vizet, és megszabadulunk az ammóniától is. A gond az, hogy az ammónia rendkívül kis mennyiségben is mérgező. Egy átlagosan telepített akváriumban néhány nap ammóniatermelése elég a mérgezés kialakulásához. Már az arányokból is látszik, hogy az ammónia ellen nem lehet vízcserékkel vagy takarítással védekezni, ez egyszerűen irreálisan gyakori beavatkozást igényelne, és még a halakat is stresszelné. A probléma megoldása a biológiai szűrés. 

A biológiai szűrés

A biológiai szűrő lényegében egy hatalmas baktériumtelep, ami számunkra praktikus módon éppen ammóniával és annak a származékaival táplálkozik. Ezek a szűrőbacik a nitrifikáló baktériumok közé tartoznak. Egyik csoportjuk az ammóniát fogyasztja, és nitritet állít elő, a másik a nitritből készít nitrátot. A nitrát is mérgező ugyan, azonban csak sokkal nagyobb mennyiségben, így a vízcseréig nyugodtan gyűlhet a vízben. Bár a nitrát ellen is létezik biológiai megoldás, ez édesvízi akváriumban nem kifizetődő. Ráadásul a növényeknek is kell valamennyi nitrogén, és ezt legbiztonságosabban a nitrátból kaphatják meg. Egy dúsabb növényzet akár az akvárium teljes nitrogéntermelését is felveheti, a high-tech növényes akváriumok egyenesen nitrátpótlásra szorulnak. Ahol a halak vannak többségben, ott vízcserével tartjuk kordában a nitrát mennyiségét.

Mire van szüksége a szűrőbaciknak?

Először is vannak alapvető fizikai igényeik. Szükségük van egy felületre, amin megtapadhatnak. Mivel vékony rétegben szeretnek nőni, minél nagyobb felületet tudunk biztosítani, annál több baci fér el a szűrőnkben. Ezt különböző porózus szűrőanyagokkal biztosítjuk, például szivacsokkal, laza szerkezetű kőzetekkel, vagy éppen mesterséges, direkt erre tervezett üveg vagy kerámia alapú anyagokkal. Ha sok szabad helyünk van, akkor szabadon kísérletezhetünk az olcsóbb anyagokkal, egy viszonylag kis térfogatú külső szűrőbe viszont érdemes a jobb minőséget választani.

A másik fontos igényük az áramlás. Elég kényes jószágok, fontos nekik, hogy állandóan friss oxigént és tápanyagot kapjanak, ezt pedig a folyamatos áramlás biztosítja nekik. Azonban a jóból is megárt a sok, áramlásból sem szeretik a túl gyorsat.

Mint minden élőlénynek, a szűrőbaciknak is fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás. A mindennapi ammóniájuk biztosítja az egészséges fejlődésüket. Egy új akváriumban, amiben még nincsenek halak ezt nekünk kell biztosítani. Nem túl bonyolult, ellenben kissé abszurd módon tehetjük meg: etessük meg egy kis haltáppal az üres akváriumot minden nap. A túladagolásra azonban figyelni kell, a túl sok ammónia mérgező magukra a szűrőbacikra is. Ez a veszély akkor áll fenn, ha bejáratás nélkül telepítjük az akváriumot, vagy egyszerre túl sok halat hozunk. Ilyenkor marad a jó öreg vízcsere, vásárolhatunk  ammóniát semlegesító csodalöttyöket vagy előre csomagolt baktériumkészítményt. Vészmegoldásnak kifejezetten hasznosak.

Mivel a szűrőbacik is aerob, azaz rendes, oxigént lélegző élőlények, erre is szükségük van a táplálék mellé. Optimális esetben ezt biztosítja az áramlás. Ha a szűrőből kiáramló víz fodrozza a felszínt, az általában elég oxigént biztosít halnak és baktériumnak is. Sűrűn telepített, pl. sügeres akváriumokban előfordul, hogy ez nem elég, ilyenkor ajánlott levegőztetőt is beüzemelni. Nyári kánikulában, amikor nagyon felmelegszik a víz egyszerre romlik le a víz oxigéntároló képessége és növekszik meg a szűrőbacik oxigénigénye, így ez egy kritikus időszak a szűrés szempontjából.

Ezen kívül még baktériumainkank szükségük van szénforrásra, amit praktikus módom a víz változó keménységéből fedeznek. Ez azt is jelenti, hogy extrém lágy vízben könnyen gondba kerülhetünk a szűréssel. Nagyon ritka vízcsere mellett is előfordul, hogy elfogy az összes bikarbonát az akváriumból, és leáll a szűrés. Ugyanez történhez a foszfát és a nyomelemek teljes hiánya mellett, azonban ezek már tényleg nagyon extrém helyzetekben alakulhatnak ki. Hideg vízben szintén lassul a szűrés, ez túltelepített akváriumoknál gond lehet. 20 fok körül már jóval gyengébben teljesítenek,mint 28-30 fokon. Azonban meleg vízben a bomlási folyamatok is sokkal gyorsabbak, így az optimális érték valahol középen van: 24-25 fokon már jól teljesítenek a bacik, de még nincs gond az oxigén oldódásával és a felgyorsult bomlással.

Mivel a szűrés témaköre hatalmas, a többi részét különválasztottuk, az átláthatóság miatt. Ide kattintva a szűrőtípusok és szűrőanyagok leírását találod, itt pedig a nitrogénvegyületekét és az őket eltüntető szűrőbacikét.