Az állati szervezetek testét többek között jelentős mennyiségű fehérje építi fel. Ez a halakra is igaz, de az esetünkben sokkal fontosabb az a fehérje, amit megesznek más állati szervezetek formájában. Ezeknek a fehérjéknek a bomlástermékei végül így vagy úgy, de az akváriumvízben kötnek ki. Ezen bomlástermékek közül számunkra a nitrogénvegyületek a jelentősek. A nitrogénvegyületek számtalan módon képesek megkeseríteni az egyszeri akvarista életét, ezért fontos megismerni az alapvető tulajdonságaikat és gyenge pontjaikat.

Az akváriumi üledék, alias mulm nem kevés többé-kevésbé bomlófélben lévő szerves anyagot tartalmaz. Jó esetben ez a halak ürülékéből és az elöregedett levelekből származik, rossz esetben közvetlenül az el nem fogyasztott és a talajon felhalmozódott haltápból vagy akár elpusztult halak teteméből. Ezeket a szerves anyagokat heterotróf lebontó baktériumok veszik kezelésbe. A heterotróf életmód egy könnyű módja az energianyerésnek, ezért ezek a baktériumok könnyen és nagyon gyorsan tudnak szaporodni. Minél melegebb van, annál gyorsabban, így egy jó meleg Bettásban sokkal aktívabbak, mint egy hűs aranyhalasban. A heterotróf baktériumok alapvetően nekünk dolgoznak, a szemetet le kell bontani. Azonban ehhez oxigént használnak, ami elkoszolódott akváriumnál jelentős mennyiség is lehet - szélsőséges esetben akár a halaknak is gondot okozhat. És a fehérjék lebontása során végül ammónia keletkezik, ami ennek az írásnak a főszereplője.

Az ammónia

Az ammónia eredendően egy színtelen, szúrós szagú gáz. Azonban az a kis mennyiség, ami az akvárium vizében oldott formában jelen van teljesen szagtalan, így számunkra érzékelhetetlen. Viszont rendkívül mérgező, így ez a kis mennyiség is súlyos betegséget vagy halpusztulást képes okozni. Mivel kristálytiszta vízben is jelen lehet, sok kezdő nem is gondol rá, hogy gond lehet a vizével. Az érzékeny halak számára akár már 0,1 mg/liter is halálos, míg a strapabíró fajok 2 mg/litert is elviselnek. Az ammónia mérgezősége erősen függ a kémhatástól, savas vízben nem mérgező ammónium-ionná alakul. Részben ez az oka annak, hogy a lágy vizes halak rosszul viselik a kemény, és ezzel együtt lúgos vizet - nem szoktak hozzá a legkevesebb ammóniához sem. Manapság az algásodás főbűnösének is az ammóniát tekintik, a korábban gyanúsított nitráttal szemben.

Miből keletkezik az ammónia?

- Termelik a halak, ők ebben a formában adják le a fölös nitrogénjüket. 

- A mulm bomlásából.

- Hal vagy más víziállat teteméből.

- Túladagolt haltápból.

- Nem akváriumhoz való növénytápból vagy felszínre jutott táptalajból.

Mi fogyasztja az ammóniát?

A növények rengeteg nitrogént képesek eltüntetni, és ezt legszívesebben az ammóniával kezdik. Könnyebb felvenni és felhasználni, mint más nitrogénvegyületeket. Egy egészséges növényzet ammóniafogyasztása felér a szűrőével is. Azonban a növények teljesítménye jóval kiszámíthatatlanabb, ezért a biológiai szűrést elhanyni nem jó ötlet egy dzsungelsűrűségű növényzet mellett sem.

Ha csökkentjük a fehérjebevitelt, csökkentjük az ammóniatermelést is. A gyári haltápok jelentős része a mikropredátorok igényeihez van igazítva. Ha nekünk épp igazi mindenevőink vagy növényevőink vannak, etessük őket alacsony fehérjetartalmú növényi eleséggel is.

És végül az abszolút megoldás: a biológiai szűrés. A szűrőbacik egy része ammóniával táplálkozik, így a keletkezésével párhuzamosan folyamatosan tüntetik is el. Egy jól megválasztott és beüzemelt szűrő a keletkező összes ammóniát rövid idő alatt továbbalakítja. Mivel a szűrőbacik élőlények, nem fognak csak úgy automatikusan megjelenni a szűrőben. Bár kis számban mindenhol jelen vannak, így egy vadiúj, steril akváriumban is, időre van szükségük, amíg benépesítik a szűrőt. Ez alatt a bejáratási idő alatt az akvárium nagyon érzékeny az ammóniára.

 Mikor számíthatunk ammóniaproblémára:

- Új akvárium beüzemelésekor.

- Ha egyszerre sok halat telepítünk, fokozatosság nélkül.

- Ha az akvárium méretéhez vagy a szűrés teljesítményéhez képest túl sok halunk van.

- Ha elhanyagoljuk a takarítást és felgyűlik a mulm.

- Nyári kánikulában, amikor felgyorsul a bomlás.

- Túletetés vagy halpusztulás után.

- Gyógyszeres kezelés után.

- Hosszú áramszünet vagy a szűrő nagytakarítása után.

Ha gond van az ammóniával, a leggyorsabb megoldás a vízcsere. Ez azonban csak rövid távon mentesít, mivel folyamatosan újratermelődik. Amíg meg nem oldjuk a problémát, vagy újra nem épül a biológiai szűrés, segítségre szorul az akvárium. Ez lehet valamilyen ammóniasemlegesítő vegyszer, vagy valamilyen baktériukészítmény is.

A nitrit

Csak hogy ne legyen egyszerű az életünk, az ammóniát elfogyasztó baktériumok nitritet termelnek, és a nitrit sem sokkal barátságosabb vegyület. 0,2 mg/liternél kezdődik a baj, és 2,5 mg/liternél a súlyos esete. Arányaiban ugyanannyira mérgező, mint az ammónia. Új akváriumban jellemzően a második héten okoz gondot, mert ekkorra szaporodnak el az ammóniabontók annyira, hogy feldolgozzák az ammóniájukat, a nitritbontók viszont még nem tudják felvenni velük a versenyt. A nitritbontók még az autotróf baktériumokon belül is híresen lassúak, jó, ha 48 óránként osztódnak egyet. Ráadásul kifejezetten érzékenyek még az ammóniára is, ha túl sok van belőle, ugyanúgy megmérgeződnek, mint a halak. A növények ugyan képesek felhasználni a nitritet is mint nitrogénforrást, ez nekik az ammóniához képest sok energiába kerül. Ráadásul a nitrit úgy jó, ha nincs is belőle kimutatható mennyiség az akváriumban.

Mikor jellemző a magas nitrit?

- Új akvárium beüzemelésénél az első hét után.

- Magas ammóniaszint után pár nappal, ha közben nem cseréltünk vizet.

 A megoldás ugyanaz, mint az ammóniánál.

A nitrát

A nitritbontó baktériumok végül nitrátot állítanak elő. A nitrát már csak 10-30 mg környékén mérgező, a halfaj érzékenységétől függően. Azaz sokkal több lehet belőle a vízben, mint az eddigi nitrogénvegyületekből. Így nyugodtan halmozódhat vízcserétől vízcseréig, már amennyiben nincs túltelepítve az akvárium. Létezik a nitrát eltüntetésére is biológiai megoldás, de ez édesvízi akváriumban nagyon nem kifizetődő. Speciális nitrátszűrőt kell építeni, mivel ezek a bacik csak teljesen oxigénmentes, de közben azért kicsit áramló közegben tudnak dolgozni. A rendszeres vízcsere sokkal egyszerűbb megoldás. A növények is felveszik a nitrátot, ha jól el vannak látva minden egyéb táppal,és nem is keveset. Bár energiába kerül, ez a szerencsés nitrogénvegyület az ellátásukhoz. Amíg nincs csúnyán túladaglva, nem veszélyeztetjük vele a halakat és az algák sem tudják hasznosítani, az ammóniával ellentétben.

Mikor fordul elő magas nitrát?

- Ha túl sok halunk van túl kevés vízben.

- Ha túletetünk.

- Túl ritka vagy túl kis mennyiségű vízcsere mellett.

- Ha nincsenek élő növényeink.

Az alapvető megoldás a nitrát ellen a vízcsere, hosszú távon és vészhelyzetben is. Ha nem vagyunk biztosak a vízcseréink mennyiségében, mérjünk nitrátot a csere előtt - ilyenkor a legmagasabb az értéke. Ha túl nagy számot kapunk, növeljük a cserék mennyiségét vagy gyakoriságát. Bár léteznek nitráteltüntető baktériumkészítmények, ezek egy átlagos akváriumban nem sokat segítenek. A nitrátbontó bacik csak a saját spéci környezetükben dolgoznak az ügyön, ez pedig nitrátszűrő nélkül nem sok helyen fordul elő egy akváriumban. Léteznek nitrátkötő műgyanták is, amikkel az exrém nagy nitrogéntermelésű(pl. sügeres) akváriumokat tehermentesíthetjük.